Ádi blogja

Mivel az elmúlt három hét jobban és több kilométerrel sikerült, mint az UB előtti 5 hét első három hete, így vérszemet kaptam és számolgatni kezdtem ezzel a héttel kapcsolatban is. Így jött ki, hogy tegnap hosszút kell futnom, ami a végére kis szenvedéssel, de összejött, valamint, hogy ma és holnap dupláznom kell. Azaz napi két edzést kell megtenni. Ez a mai nap nem nehéz, mert délután lesz a tatai minimaraton, de ott csak 4 kor van rajt, így reggel kimentem kocogni egyet az erdőmbe.
7 után nem sokkal indultam és meglepett, hogy mennyire üresek voltak az utak. Tudni való, hogy ahhoz, hogy kiérjek az erdőbe 3 eléggé forgalmas úton kell keresztülrágjam magam /a negyedik az erdőn megy keresztül/. Ez most nagyon egyszerű volt. Közben kutyasétáltatók is előfordultak, de érdekes mód előre megfogták kutyáikat. /mi van ma a levegőben?/ Mikor kiértem az erdőbe szembejött egy másik kocogó, egy hölgy, s teljesen meglepett, hogy meg se várta, hogy esetleg előre köszönjek, már mondta is: Jó reggelt!
Aztán jöttek a negatívumok: az erdőt keresztülszelő út sorompóval el van zárva az erdőtől. De most annyi autós odaállt a sorompó elé, hogy gyalogosan szinte meg se lehetett kerülni őket. Aztán a sorompón és az úton átkelve, majd a túloldali sorompót is megkerülve végre beértem a sűrűbe. De tényleg sűrűbe, ugyanis a sok gaz a kitaposott ösvények mellett már elég magasra nőtt csakúgy, mint a telepített, de nem őshonos fák magoncai, amiket szintén nem ártana kicsit megnyirbálni.
Na egy fél kör múlva meg pont az ellenkezője: valakinek útban volt egy fenyő, hát kivágta. De ott is hagyta! Pár lépés múlva volt egy pad a sétálóknak, pihenőként. Na ezt elvitték. De a betontalpat lebontották róla és ott hagyták. Ez olyan erdőbe való. Mint ahogy az a két robogós tizenéves is, akik éppen valamit bizniszeltek, mikor melléjük értem.
De mivel a köröm végéhez értem elindultam hazafelé. Megkerültem morogva a sorompós autókat, majd a kisebbik erdős részt keresztül szelve rohantam a betondzsungelek felé. Ekkor ismét jókedvre derültem: láttam, mikor egy autós kiugrik kocsijából, majd eltűnik az előttem sréhen jobb oldalt lévő bokrosban. Elfutottam mellette, az autóban ült egy utas, de nem nagyon izgatott, csak vicces volt hallani, hogy minden mozdulatára nyöszörög a karosszéria. :) Aztán hallom a sofőr visszaugrik, indít, megfordul, elmegy mellettem, majd másfél sarokkal előttem befordul az egyik lakótelepre. Na elkezdtem magamban nevetni. Kiugrott pisilni, ott, ahol másfél sarokkal "később" betér, és benzinkút is van? :))) Folytattam tovább utam, s egyszercsak feltűnik egy kék szereléses hölgyike szembe futva. Mosolyogva, integetve egymásra köszönünk: "hello", mintha már rég ismernénk egymást. Na itt kezdtem el gondolkodni ismét, hogy lehet nem lenne hülyeség az a BSI futónagykövet-ség?
Aztán ezt a gondolatot ízlelgetve, emésztgetve tovakocogtam, s ismét az utak közelébe értem. Visszafelé az első kereszteződéshez érve már nagy forgalom volt, de még mindig tudnak meglepetést okozni: egyszer csak megálltak, hogy átengedjenek.
Ezek után a két következő kereszteződésben már ismét nulla forgalom várt, így simán átjutottam. Haza kocogtam, s az ajtóban megnyomtam a stoppert. Nem hittem a szememnek: a 10,2-es távot 1:02 alatt tettem meg, azaz hat perces átlagon belül. Na akkor jöhet a Minimaraton. :)